2013. december 21., szombat

Vátozás - Today my life begins

I will break these chains that bind me, happiness will find me
Leave the past behind me, today my life begins
A whole new world is waiting its mine for the taking
I know I can make it today my life begins

    Egy kis idézet egy néhány sor, ami remélhetőleg minél hamarabb eljön.

   Ez a bejegyzés nem igazán arról szól majd, hogy mit is élek meg a zenében vagy a gitározás terén. Ez arról fog szólni, hogy van pár olyan dolog ami okot ad arra, hogy változtassak magamon és minden máson amin tudok.

   Nem mint, ha a mostani éltem ami körülvesz nem tetszene és igen vannak olyan dolgok és személyek akiket nem szeretnék "lecserélni", hanem azt akarnám, hogy az életem részei legyen mindig és mindenkor. De mint mondtam nagyon szeretnék változtatni és hát itt egy hamarosan következő verseny lesz az alapja. Lehetőségem nyílik arra, hogy még több pontot szerezzek a főiskolai felvételemhez, ami nagyon jól jönne. Ez a verseny nem más mint az OSZTV , és ha ennek teljesítése képen minden vizsga eredményem 60% fölötti lesz akkor az OKJ-s vizsgáim 100%-os eredménnyel végzem. Remélhetőleg ezért is kapok és még az OSZTV-n való részvételért is kapok pontot aztán pedig szeretnék menni egy Pesti avagy egy Székesfehérvári főiskolára a szakmán belül amit most is tanulok. Ez az első változás ez lenne az alapja mind annak amit magam körül szeretnék észlelni. Új környezet,helyek, emberek és természetesen azok akik most is nagyon közel állnak hozzám :) Igazán nem tudom, hogy mit hoz majd a jövő de szeretném, hogy a mostanitól kicsit több lenne kicsit talán jobb.

   Csak hogy egy kicsit a zenéről is szóljon azért ez a bejegyzés is. Egy újabb fellépés van készülőben az év vége előtt négy nappal az az December 27. én fellépünk a Nice! együttessel a Miskolc Avasi Borházban. Karácsonyi dalok lesznek prezentálva igazán nem nagy dolog de hát legalább új ismeretségre teszek szert remélhetőleg hiszen az sosem árt. :)

   A fent említett kis idézet egy nagyon jó kis dalból származik ami a : Bruno Mars - Today my life begins. Nagyon szeretem ezt hiszen ha ezt hallgatom egyfajta "indulóként" hat rám, hogy igen is megtudok bármit csinálni némi akarattal és szorgalommal és mind az amit elképzelek valósággá válhat.

  Talán mindenkinek csak annyi kéne ebben a világban, a saját magába vetett hit, hiszen ha ez meg van akkor bárki bármire képes lehet.

2013. december 7., szombat

Elszakadás

   Tudom, hogy ami most jön kicsit később történt, mint amit eddig írtam és ezáltal ezt nem azt folytatom ezzel a bejegyzéssel, hiszen ma az elszakadásról fogok nektek írni.

    Igaz, hogy egy kicsit kockának fog tűnni amit most mondok, de ami ma történt előhozta az egyik régebbi történetemet és ez ami most történt az, hogy 5-6 notebookomtól megváltam és mára már egy újabb gépről írok nektek egy ugyan olyan márkájú ámbár korszerűbb gépről ami nem más mint egy : Acer E sorozatos kis szépség.

   Ami pedig ezt az egész gondolatmenetet visszakövetkezteti a zenére az, amikor hasonló érzésekkel mondtam búcsút a legelső gitáromnak. Mint már tudjátok ez a gitár amiről a mai napon beszélek, az egyik volt osztálytársam barátjáé volt, ami hozzám került majd pedig én is egy volt osztálytársamnak adtam el. Ez a  gitár egy western gitár volt ami hát a legeslegelső mozdulataimat érezhette át a gitártanulás kezdetének minden egyes elrontott hangját, dalok akkordját. Nagyon nehéz volt megválni tőle,de ahogy fejlődése a tárgyaknak és az embereknek is megvannak nekem is jobb volt akkor az a döntés. Igaz bár hogy nem bánom, de még is nagyon hiányzik.

   Emlékszem amikor eldöntöttem,hogy nylonos húrokat fém húrosra cserélem.... hát nem volt a legjobb döntés most már tudom, de ezzel együtt emlékszem arra a dologra amikor a szakközépiskolában ezzel a gitárral léptem fel az egyik legjobb Magna cum laude számmal amit szerintem mindenki ismer ami nem más mint a:

Pálinka dal :)

És hát sok más emlékem fűződik ehhez.

De tán mindennek és mindenkinek meg vannak a magához fűződő tárgyak egy-egy emléke amihez olyan gondolatok fűzik, amit talán más nem vagy csak nehezen érthetnek meg. Így vagyok talán néhány emberrel is akik nagyon fontosak számomra és nagyon fognak hiányozni,hogy ha elmegyek, hiszen tervezem, hogy elmegyek majd onnan ahol most vagyok és hát mint mindennek az elengedése és elválása fájdalommal jár, de ott vannak azok az emlékek mint az emberekhez mint a tárgyakhoz is, ami egyes visszaemlékezés után újra boldogsággal és jobbnál jobb érzésekkel tölt majd el minket vagy bárkit :)

Hát úgy gondolom, hogy mást ehhez a bejegyzéshez nem nagyon tudok írni befejezésként talán csak annyit, hogy soha de soha ne mondjatok le senkiről és semmiről ami hozzátok kötődik. Minden embernek és tárgynak aki/ami boldogságot okozott valamilyen szinten helye van az életünkben és tiszteljük meg ezt az érzést, hiszen kevés és egyre kevesebb van ilyen a világon :)