Berze part 2

Mint mondtam ez egy hosszú történet és még most is élem... :)

   Igazán nagyon nehéz egy olyan dologról írni újat, ami még csak most történik velem hiszen napról napra újabb és újabb történet szövődik számomra és lehet, hogy változik a véleményem is de úgy érzem, hogy most értem el azt a pontot, hogy leírjam ami mind idáig történt velem.

   Mint ahogy meséltem ezek előtt megismertem néhány olyan embert akikkel a "zenei életem" bővült, növekedett. Nagyon örültem ezeknek a dolognak/embereknek és hát nem annyira törődtem úgy más az életem más szakaszaival hiszen ezek kitöltötték úgymond ezt. Mára már ez nem annyira elég de ugyan úgy vannak újabb emberek és dolgok amik csatlakoznak az életemhez. Igazán egész nagyot ugrok az elkövetkezendőkben mivel a többit ami ez előtt történt előző bejegyzéseimben megtalálhatjátok.

   2013. Július 21.-ke az a nap ahol most tartunk. Ez a nap annak a napnak a kezdete amikor is a nyári gyakorlatomat kezdtem el tölteni. A munkahelyem városa nem más mint Siófok volt. Itt a Hotel Club Siófok 3 csillagos szállodájában töltöttem majdhogynem mindennapjaimat. De ugye voltak szabadidők is ezeken az ugyan fárasztónak mondható heteken belül. Itt ismerkedtem meg egy újabb személlyel akit igazán már ismerhettem volna ámbár nem nagyon voltam ismerkedős típus az első évben a Berzében, így most és itt kellett, hogy megismerjem Ghanem Laurát, aki igazán a számomra egy gitár virtuózak számít :D. Hiszen olyan dolgokat tud a kis gitárral művelni amit én csak szeretnék, de hát az ilyen emberek egyfajta inspirációt is adnak de irigylem is a tehetségüket egy kicsit. Szóval egy újabb mérföldkő alakult ki az életem során amit igazán nem is bánok. Az egyik kedvenc számomat egy munka utáni napon este játszotta el a Canon in D című gitár játékot és hát tudni kell ez az egyik olyan szám amit oly annyira megszeretnék tanulni, hogy ha tehetném le nem tenném a gitárt és ezt csak is ezt gyakorolnám. De mint tudtam és rá is kell, hogy jöjjek elég nehéz lejátszani. Egyetlen jó dolog és könnyítés ebben a dologban az, hogy kinyomtatva Laurától megkaptam ennek a tabját szóval ha bármikor is hozzákezdek ehhez a zenéhez, hogy megtanuljam akkor van ez a "kis" segítség. :)

   Ebben az időszakban nem egyedül Laura volt az aki ezt az életemet bővítette, hiszen megismertem egy olyan személyt, aki eddigi életem során nem volt még olyas valaki aki ilyen hatással rám mint, ahogy ő. Általa kezdtem el tanulni egy olyan számot ami a kedvenceim között a 3. helyen áll. Ez pedig nem más mint Josh Groban - You raise me up című száma Sungha Jung előadásában elég nehéz szám, de ha erre a személyre gondolok közbe szinte, megszűnik minden olyan akadály ami miatt ne tudnám megtanulni. Ezáltal ő is inspirál és "tanít". A számnak igazán a fele tabról már megy de fejből szeretném játszani majd ezt, hiszen egyrészt nagyon szeretném megtanulni mint magam mint pedig mások szórakoztatására hiszen eljátszva egy nagyon szép dalról beszélünk. Másrészt pedig hát.... ez maradjon egy kis titok :).
Hát itt van, ahogy majd megpróbálom én is lejátszani:

You raise me up

   Hát a srácot elnézve igen csak álom az ilyen de mind ilyen dolog és mi még van remélem valóra is váltom. Kitartásom igaz van elég tehetség hát az kell hozzá de valahol csak megszerzem :D

   Hát nagyjából már így ennyit vagy a hétre nagyon sok dolog történik igazán velem, de az nem a zene terén bár mint mindent, ahogy van az egyik úgymond általam kitalált idézeten alapszik, bármi is történik velem ahogy érzek ezek iránt ki tudom és ki is szeretném fejezni magam valahogy és ez mind lehetséges ha a zene és a gitárom mellettem van.

   Legközelebb még magam sem tudom miről írok, de remélem tetszeni fog :) na szóval ennyit mára ;)

Petőfi Sándor

    Nem kell megijedni :D Folytatódik tovább a zenés blogolás :) Csak mint ígértem kicsit beszélek arról a kollégiumról, ahol immár 2. éve vagyok.

    Szóval itt egy szép napon Augusztus 22. én iratkoztam be. Ugye mint már mondtam a Szakképzős tanulmányaimat a Berzeviczy Gergely Szakközép és Szakképző iskolában folytatom Vendéglős szakon és hát mint helyileg és mint a suli és a koli közti távolságot illetően nagyon jó kis hely. Szóval Augusztus 31. -én beköltöztem a kollégiumba. Találkoztam nevelőtanárommal Sándor Andrással aki az utóbbi időben kiderült, hogy egyben a gitár tanár is a kollégiumban és hát ennek szintén örültem, hiszen legalább is amit eddig még nem tudhattam a gitározásról most mindent elsajátíthatok és új dolgokat tanulhatok.

    Ahogy elkezdődtek a gyakorlások először azt hittem ezzel kapcsolatban, hogy elég gyenge lesz, hiszen ugye tanár úr sem ismert még minket és hát így elég kezdetleges számokat játszottunk.... ezt nem nagyképűségből mondtam de mire oda kerültem a kollégiumba azokat az akkordokat amiket esetlegesen a többiek nem én már régen tudtam ezáltal könnyű volt az olyan számokat megtanulni amit ott és akkor a legelején tanultunk. Aztán a csoport ketté vált de végül csak egy lett belőle hiszen ki be ki pedig ki lépett. Mára így alakult meg az ottani Nice! együttes.

     De ne szaladjunk ennyire előre. Szóval elkezdődtek a próbák nagyon izgatott mint egy kisgyerek az első ovis vagy sulis napján hát majdhogynem a gatyámba csináltam :D. Szóval elkezdődtek a próbák és hát mit ad isten létre is jött az első közös produkció, amit egy az Otthonom ( Putnok) múzeumának a rendezvényére gyakoroltunk be. Az akkori csapat tagjai akikből ugyan már csak páran vagy inkább 3 man vagyunk ott de ott vagyunk. Ezek az emberek nem más mint: Soltész Tamás, Tamás János, Renyhárt Tamás, Molnár László, Adamecz József és Bogáthy Niki. Velük együtt adtuk elő a Húzd a harangot című számot a Kormorántól. Hát nem nagyon sikerült a fellépés de hát ne fogjuk az énekesre :D :P :D mind 1 ez lényegtelen nem volt elég tapasztalatunk még és ha bár kevés volt a néző közönség akkor is elég nyomasztó volt + hogy kamera fényei is a szemünkbe világított. Ezek után úgy mond megünnepeltünk és elmentünk pizzázni.

Kormorán - Húzd a harangot

   Hónapokkal később ebbe a kis bandába becsatlakozott Simon Barbara majd, ahogy már az előző bejegyzésembe írtam hozta magával a fellépéseket. Majd később megismertem a régebbi tagokat is mint Csikai Rebekát és Mihály Viktóriát. Nagyon megszerettük őket is és hát ha bár mi voltunk az újak, de nekünk még is ők voltak azok így hát befogadtuk őket és hát nagyon jó barátságba lettünk.

   Ezzel a kis bandával elmentünk nyári táborba is ahol - a sok olykor szarkazmusként olykor pedig tényleg a valóságot ábrázoló tényként mondtuk azt hogy NICE :D - meg is lett a nevünk is. Ezek után pedig kezdődtek a rosszabbnál rosszabb hírek és események. Mivel mindenkinek meg van a maga dolga és ezt nem is tudjuk igazán megváltoztatni a csapat elkezdett felbomlani. Barbi, Rebi, Viki, R. Tomi, Adamecz mindegyikük elment a csapatból, bár igazán nem váltunk meg tőlük, hiszen szívesen visszavárjuk őket bármikor. De hát ahogy szokás mondanunk: "The show must go on" így hát nincs megállás.

   A Petőfi koliba folyamatosan voltak és lesznek is zenei fellépések és külső fellépések is ugyan úgy, ahogy most nem régen is volt Október 23.-án egy tanár úr által létrejött fellépés volt az egyik Jobbikos rendezvényen. Hát itt szinte minden elromlott ami elromolhatott a gitárok hangolása a hangtechnika minden. De hát nem keseredtünk el hiszen nem volt megfelelő eszköz amit tudtak volna biztosítani, hogy az előadásunk elég színvonalas legyen és így hát nem is keseredtünk el annyira.

   Nemsokára, ahogy ugye énekes lányaink kiléptek a bandánkból keresnünk kell egy új énekes lányt amit remélhetőleg a miskolci Karacs leány kollégiumban fogunk elkövetni. Ezt még nem tudni, hogy mikor és hogy hogy lesz megszervezve de hát remélhetőleg eljutunk eddig, de ha még sem akkor is bármilyen fellépés legyen mint a kollégiumon belül mint pedig meghívott vendégenként szerepeljünk valahol mi ott leszünk és ZENÉLÜNK. :)

   Hát így nagyjából ennyit következőnek folytatni fogom majd a Berzés történetet, ha még tudom kicsit elhagyott az ihlet szóval hát reménykedem hogy visszajön de addig is, have a NICE! day :D

Berzeviczy

    Szóval a legutóbbi bejegyzésemben kicsit magamról beszéltem. Most pedig eljutottunk egy olyan fejezethez az életembe amikor is sok új és nagyon jó emberekkel ismerkedhettem meg. Szintén hosszú történet és 2 rész sőt lehet lesz 3. része is hiszen még most is élem ezt az életet. :)

    2012 Augusztus 22.,23.,24., a Berzevicy-be való beiratkozásom napjai. Itt ugyan véget ért valami az életemben hiszen elszakadtam majdhogy nem véglegesen előző sulimtól. Itt ugye miután megkaptam a hírt, hogy felvettek az iskolába mint Vendéglátós tanulót nagyon örültem, hiszen ekkor terveim a szemem előtt kezdtek kivilágosodni.

    Szóval új osztálytársak mindent újra megszokni hát nem volt épp a legegyszerűbb de személyiségemnek köszönhetően hamar beilleszkedtem és voltak is már az első nap barátaim. Az első ugyan Szokolai Szilveszter volt de nem egy osztályba kerültünk és vele együtt ismertem meg még Pásztor Nándor és Szabó Tímea személyében. Így viszonylag könnyű volt megtalálni a helyem és a fő céljaimra koncentrálni, hiszen jó barátok mellett minden könnyebb.

    Teltek múltak a hónapok és hát rátérve a zenére volt egy nap amikor bevittem az osztályba a gitárt. Hát ugye kuriózumnak számított ott, hiszen újdonság volt az egész az osztály részéről is, hogy valaki bevisz egy gitárt és ott zenélget. Az előzménye pedig az volt, hogy egy újabb ismeretségre szert téve Simon Barba személyében beszéltük egyik számítás órán, hogy ő tud énekelni én gitározni és hát a következő szombati napon amikor be kellett menni iskolába bevittem a gitárt és én az ő énekét kísértem gitáron. Nagyon jó volt tudni azt, hogy ezek után lesz énekesem is és nem csak a dalokat játszom szöveg nélkül, hanem lesz aki ezt el is énekli. Ekkor nagyon boldog voltam. :)

    Ezek után ő hozta magával a fellépéseket is. Egy iskolai pályázaton amin Barbi is részt vett megkérték őt, hogy énekeljen már valamit. Hát ő pedig engem kért meg, hogy segítsek már neki és hát segítettünk is a Petőfi Kollégium nevelő tanárommal Sándor Andrással.(részletesebben erről később) Egy megzenésített verset adtunk elő még pedig a Pilinszky János Ne Félj című versét dolgozta fel Szabó Balázs és ezt adtuk elő ezen az eseményen mint egy megnyitóként. Ez volt az ottani fellépéseim közül az első és hát még ha kezdetleges is volt az összhang nagyon jó volt. Ezután folytak és folytak tovább a gyakorlásaim és Barbi is a kollégiumi alkotókörhöz került. Együtt készültünk szinte mindenre a kollégiumi fellépéseken belül (de hát ezt is majd később). Ezek után hát néha még a legelején ott maradtunk ketten zenélgetni bent és nagyon élveztem, ahogy azokat a számokat amit ő és amit én is szeretek eljátsszuk ketten és hát ez felemelő élmény volt a számomra. Nagyon örülök, hogy életemet ő keresztezhette, hiszen egy olyan lánnyal ismerkedtem meg, aki szinte mára már a testvéremmé vált.

    És hát itt van az amit először együtt előadtunk :) Igaz, hogy nem a mi feldolgozásunkba de csak a tudatlanság elkerülése érdekében erről a zenéről van szó:

Szabó Balázs - Ne félj

Hát egyenlőre ennyit :) További szép napokat!

Little things about me

    Írtam már a gitározásom kezdetéről és a motivációimról. Most hát kell néhány " kis dolgok rólam" is természetesen a zene terén maradva. :)

    Hol is kezdjem.... mint azt már tudjátok sok minden hatással volt arra, hogy a mai napig milyen zenéket játsszak. Eddig igazán csak arról a dolgokról beszéltem amit ezzel együtt éltem át, de arról nem, hogy mi tett talán ilyenné vagy is, hogy mik azok a dolog amik ezt az úgynevezett "irányzatot" hozták ki belőlem.

    Első dolog közé sorolható talán az, hogy milyen is a személyiségem. Én magamat egyrészt úgy ismertem meg, hogy egy kedves, segítőkész fiatalember vagyok aki kicsit naiv, néha (főleg ha barátokról van szó) túlontúl őszinte, de ugyan akkor titkolózó is. Mint ahogy az egyik facebook-os borítóképemen megláthatjátok ezt az idézetet, amit hát magam találtam ki : " A legjobb dolog volt megtanulni gitározni, így legalább az érzéseimet ki tudom fejezni, s ha nem is veszik észre én tudom, hogy ami a szívemen az a gitáromon." Ez az egy mondat talán mindent elmond, amit tudnotok kellhet rólam, hiszen ha belehallgatok egyes számaimba vagy is amit a különböző előadóktól játszok el vagy épp akkor és ott szeretnék megtanulni akkor tudhatjátok, hogy mit is érzek. Elég nehezen nyílok meg mások előtt, már mint az érzéseimmel kapcsolatban ezért mondhatni, hogy egy kicsit zárkózott is vagyok. Talán ez egy olyan dolog is befolyásolja, amit csak igazán kevesen tudnak és itt nagyközönségnek most ne haragudjatok de nem szeretnék leírni. Visszatérve, hogy olyan zenéket tanulok meg amilyen hangulatban vagyok akkor tudhatjátok csak igazán, hogy abban a pillanatban mit is érzek át. Hiszen vannak vidám és melankolikusabb számok is a világban és bennem elég sokszor váltakozhatnak ezek az érzések. Néha még én sem tudom megmagyarázni, hogy mikor milyen és, hogy miért vagyok épp olyan amilyen, de mint mindennek meg van az oka. De eddig úgy érzem nem tettem semmi olyan dolgot, amit meg kellett volna, hogy bánjak és ezért is legbelül ha külső megállapításról nem is látszik, de mondhatjuk, hogy boldog vagyok.

    Másodlagos dolog igazán nem zenelejátszás terén vonatkozik, hiszen nem mindig van nálam a gitárom és nem mindig adott a helyzet egy jó kis játékra, de van nálam mindig olyan eszköz ( telefon, mp3) amivel zenét tudok hallgatni. Ezek igazán Miskolcra és onnan haza utazásom alkalmával történik és ezeken az utazásokon inkább a gondolkodás a fő ok. Hiszen mint minden filmnek a mi életünknek is meg van a maga aláfestő zenéje, az pedig már lényegtelen és még is lényeges, hogy mikor milyen az a zene, de van. Ekkor érezzük azt a késztetést, hogy milyen zenét is szeretnénk vagy is akarunk hallgatni. Az elgondolkodós haza utak pl. nekem a legjobb ha az adott héten/hónapban a kedvenc zenéimet hallgatom mert itt igazán nem is az a lényeg, hogy azokon gondolkozzak, hogy a múltban vagy épp a jelenben mi volt vagy hogy mi van, hanem hogy mit is akarok elérni. Épp legyen ez egy OSZTV első helyezés :D vagy épp egy olyan állás amiből azt az úti célt el tudom kezdeni amit már egy jó ideje kitűztem magam elé. Igazából az embereket talán ezért is tartják kapzsinak mert, hogy túl sokat akarnak és sose elég nekik, de ítélje el őket úgy valaki, hogy ő ne akart volna többet mint amije van. De hát az élet már csak ilyen senki sem marad ugyan olyan és hogy lépést tudjunk tartani valahogy bennünk kell ez a többet akarunk vágy. Na de hát egy kicsit eltértem a témától. :D

    Még mit is tudnék írni.... hát igazából nem tudom mennyire volt ez egy kis rész belőlem de hát itt igazán másról akartam írni mint eddig nem arról, hogy hogy kezdtem el gitározni, hogy jutottam el idáig hiszen ez egy másik történet. De minden sorra fog kerülni. Legközelebb egy egész nagyot ugrunk az időben egészen Berzeviczyig. Szóval mára vagy is erre a bejegyzésre ennyit ;)