Szóval a legutóbbi bejegyzésemben kicsit magamról beszéltem. Most pedig eljutottunk egy olyan fejezethez az életembe amikor is sok új és nagyon jó emberekkel ismerkedhettem meg. Szintén hosszú történet és 2 rész sőt lehet lesz 3. része is hiszen még most is élem ezt az életet. :)
2012 Augusztus 22.,23.,24., a Berzevicy-be való beiratkozásom napjai. Itt ugyan véget ért valami az életemben hiszen elszakadtam majdhogy nem véglegesen előző sulimtól. Itt ugye miután megkaptam a hírt, hogy felvettek az iskolába mint Vendéglátós tanulót nagyon örültem, hiszen ekkor terveim a szemem előtt kezdtek kivilágosodni.
Szóval új osztálytársak mindent újra megszokni hát nem volt épp a legegyszerűbb de személyiségemnek köszönhetően hamar beilleszkedtem és voltak is már az első nap barátaim. Az első ugyan Szokolai Szilveszter volt de nem egy osztályba kerültünk és vele együtt ismertem meg még Pásztor Nándor és Szabó Tímea személyében. Így viszonylag könnyű volt megtalálni a helyem és a fő céljaimra koncentrálni, hiszen jó barátok mellett minden könnyebb.
Teltek múltak a hónapok és hát rátérve a zenére volt egy nap amikor bevittem az osztályba a gitárt. Hát ugye kuriózumnak számított ott, hiszen újdonság volt az egész az osztály részéről is, hogy valaki bevisz egy gitárt és ott zenélget. Az előzménye pedig az volt, hogy egy újabb ismeretségre szert téve Simon Barba személyében beszéltük egyik számítás órán, hogy ő tud énekelni én gitározni és hát a következő szombati napon amikor be kellett menni iskolába bevittem a gitárt és én az ő énekét kísértem gitáron. Nagyon jó volt tudni azt, hogy ezek után lesz énekesem is és nem csak a dalokat játszom szöveg nélkül, hanem lesz aki ezt el is énekli. Ekkor nagyon boldog voltam. :)
Ezek után ő hozta magával a fellépéseket is. Egy iskolai pályázaton amin Barbi is részt vett megkérték őt, hogy énekeljen már valamit. Hát ő pedig engem kért meg, hogy segítsek már neki és hát segítettünk is a Petőfi Kollégium nevelő tanárommal Sándor Andrással.(részletesebben erről később) Egy megzenésített verset adtunk elő még pedig a Pilinszky János Ne Félj című versét dolgozta fel Szabó Balázs és ezt adtuk elő ezen az eseményen mint egy megnyitóként. Ez volt az ottani fellépéseim közül az első és hát még ha kezdetleges is volt az összhang nagyon jó volt. Ezután folytak és folytak tovább a gyakorlásaim és Barbi is a kollégiumi alkotókörhöz került. Együtt készültünk szinte mindenre a kollégiumi fellépéseken belül (de hát ezt is majd később). Ezek után hát néha még a legelején ott maradtunk ketten zenélgetni bent és nagyon élveztem, ahogy azokat a számokat amit ő és amit én is szeretek eljátsszuk ketten és hát ez felemelő élmény volt a számomra. Nagyon örülök, hogy életemet ő keresztezhette, hiszen egy olyan lánnyal ismerkedtem meg, aki szinte mára már a testvéremmé vált.
És hát itt van az amit először együtt előadtunk :) Igaz, hogy nem a mi feldolgozásunkba de csak a tudatlanság elkerülése érdekében erről a zenéről van szó:
Szabó Balázs - Ne félj
Hát egyenlőre ennyit :) További szép napokat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése