Elszakadás

   Tudom, hogy ami most jön kicsit később történt, mint amit eddig írtam és ezáltal ezt nem azt folytatom ezzel a bejegyzéssel, hiszen ma az elszakadásról fogok nektek írni.

    Igaz, hogy egy kicsit kockának fog tűnni amit most mondok, de ami ma történt előhozta az egyik régebbi történetemet és ez ami most történt az, hogy 5-6 notebookomtól megváltam és mára már egy újabb gépről írok nektek egy ugyan olyan márkájú ámbár korszerűbb gépről ami nem más mint egy : Acer E sorozatos kis szépség.

   Ami pedig ezt az egész gondolatmenetet visszakövetkezteti a zenére az, amikor hasonló érzésekkel mondtam búcsút a legelső gitáromnak. Mint már tudjátok ez a gitár amiről a mai napon beszélek, az egyik volt osztálytársam barátjáé volt, ami hozzám került majd pedig én is egy volt osztálytársamnak adtam el. Ez a  gitár egy western gitár volt ami hát a legeslegelső mozdulataimat érezhette át a gitártanulás kezdetének minden egyes elrontott hangját, dalok akkordját. Nagyon nehéz volt megválni tőle,de ahogy fejlődése a tárgyaknak és az embereknek is megvannak nekem is jobb volt akkor az a döntés. Igaz bár hogy nem bánom, de még is nagyon hiányzik.

   Emlékszem amikor eldöntöttem,hogy nylonos húrokat fém húrosra cserélem.... hát nem volt a legjobb döntés most már tudom, de ezzel együtt emlékszem arra a dologra amikor a szakközépiskolában ezzel a gitárral léptem fel az egyik legjobb Magna cum laude számmal amit szerintem mindenki ismer ami nem más mint a:

Pálinka dal :)

És hát sok más emlékem fűződik ehhez.

De tán mindennek és mindenkinek meg vannak a magához fűződő tárgyak egy-egy emléke amihez olyan gondolatok fűzik, amit talán más nem vagy csak nehezen érthetnek meg. Így vagyok talán néhány emberrel is akik nagyon fontosak számomra és nagyon fognak hiányozni,hogy ha elmegyek, hiszen tervezem, hogy elmegyek majd onnan ahol most vagyok és hát mint mindennek az elengedése és elválása fájdalommal jár, de ott vannak azok az emlékek mint az emberekhez mint a tárgyakhoz is, ami egyes visszaemlékezés után újra boldogsággal és jobbnál jobb érzésekkel tölt majd el minket vagy bárkit :)

Hát úgy gondolom, hogy mást ehhez a bejegyzéshez nem nagyon tudok írni befejezésként talán csak annyit, hogy soha de soha ne mondjatok le senkiről és semmiről ami hozzátok kötődik. Minden embernek és tárgynak aki/ami boldogságot okozott valamilyen szinten helye van az életünkben és tiszteljük meg ezt az érzést, hiszen kevés és egyre kevesebb van ilyen a világon :)